ius italicum (lat. 'itáliai jog'): a legnagyobb kiváltság, amelyben a →római birodalom települései részesülhettek. -Kezdetben vsz. csak a itáliai →kolóniákat illette. Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) terjeszthette ki a prov-kra, amikor az itáliaiaknak, akiknek új lakóhelyet adott, hogy a helyükbe veteránjait telepíthesse, meg akarta őrizni régi jogait. A ~mal járt a →helytartótól független önkormányzat (libertas) és a fej- és földadómentesség (immunitas). **

Pecz I/2:1034.